Valaki odalépett hozzá, és tüzet kért tőle.
Sóos Gábor gondolkodás nélkül vette elő öngyújtóját, és csak ezután nézett az illetőre. Aranyozott keretű, vékony kerek szemüvege volt, és gyönyörű göndör, fekete haja. Alacsonyabb volt nála, és láthatóan fiatalabb. A bal szeme alá…

Volt valami balsejtelmes abban a szikrázóan napos, langyos időben. Közeledett a Karácsony és nem volt semmi karácsonyi hangulatom. Hiába próbáltam ráhangolódni, hiába apu mézeskalács illatú délutánjai a konyhában, hiába a vásárlás, hiába az…

A barátaim egyszer megkérdezték, mi volt a legemlékezetesebb első hibám. Ahol tényleg én döntöttem. Nem olyasmi, hogy „ő kezdte”, „ő mondta”, „ő volt az”, hanem amikor már nem lehetett senki mögé bújni. Hát… nem kellett sokat gondolkodnom….

A munkahelyem óriási terem, sok-sok kis munkasarokkal. Az elkerített területem pont elég ahhoz, hogy lássam a képernyőt magam előtt és hogy – ha szükségem van egy pillanatnyi pihenőre – körbe fordulhassak magam körül a fémvázas irodai székemmel. Ha már nem bírom…

Egy szebb napokat látott városban nőttem fel. Munkásosztály, ahol természetes volt, hogy a tanulás mellett diákmunkát is vállal az ember. Nagy álmom volt az egyetem, úgyhogy spóroltam is rá rendesen. Amit lehetett…

Fagyos reggel volt. Nem lehetett haladni, csak lépésben, mert nagyon csúszott az út. A taxis nem kockázatott, nem ment gyorsan.
– Nem tudna gyorsabban menni? Elkések…