Ahol a képzelet
életre kel
Zágonyi Mónika: Rezgések
Olyan volt az esti szél, mint egy gyengéd selyemsál, ami lágyan körülölel, és az érintésével hol kellemesen hűsít, hol melegít. Ez az érzés hozzájárult ahhoz a kellemes hangulathoz, amilyenben már aznap reggel találtam magam; a szokásos kávéscsészémmel a kezemben…
Szovay Barbara: Terézvárosi csoda
Feczke Alfréd a legnagyobb jóindulattal is legfeljebb középszerű írónak volna nevezhető, ha bárki arra vetemedne, hogy valamiféle titulussal illesse őt a tevékenységi körén belül; legalábbis ez az…
Galaczi Zsuzsánna: Keljél fel szépen, kis Balázs!
Azé az ember egy érdekes folyamat…igen, igen, jól láttad, ne olvasd újból! Hát például azé, me itt vagy mondjuk pont te! Úgy e, amikor megszülettél, ügyes, kicsi, életerős gyermek vótál, s sok dolgot nem…
Vég Márton: A szentmagyarfalvai elixír
Éjszaka bekerítették az orosz csapatok Szentmagyarfalvát. A stratégiai fontosságú helységet a 2. Tóth Endre gépesítetlen lövészszázad 38 megmaradt katonája…
Lukács Márta: „Ahogy volt, úgy volt”
– Térdzoknit akarok! Utálom a bokazoknit!
A barátnőim mind térdzokniban járnak. Csak én hordok gumi nélküli bokazoknit. – Egészséges – mondja anyám. „Lecsúszik, gyűrődik, ronda” – gondolom én…
Kondra Katalin: Az a vonat már elment
Vannak dolgok, amik a lábunk előtt hevernek, majd kiszúrja a szemünket mégse vesszük észre, mert mi épp egy másik dolog után rohanunk, valami után, ami lehet nem is nekünk való.
Sóos Gábor Románca
Valaki odalépett hozzá, és tüzet kért tőle.
Sóos Gábor gondolkodás nélkül vette elő öngyújtóját, és csak ezután nézett az illetőre. Aranyozott keretű, vékony kerek szemüvege volt, és gyönyörű göndör, fekete haja. Alacsonyabb volt nála, és láthatóan fiatalabb. A bal szeme alá…
Nella Pavlikovska: Csapda
Volt valami balsejtelmes abban a szikrázóan napos, langyos időben. Közeledett a Karácsony és nem volt semmi karácsonyi hangulatom. Hiába próbáltam ráhangolódni, hiába apu mézeskalács illatú délutánjai a konyhában, hiába a vásárlás, hiába az…
Andy T. Miller: A vágy csapdájában
Már kezd világosodni. Ülök csendben, visszahúzódva a fejembe, és próbálok helyre tenni magamban mindent, ami az elmúlt hetekben történt. Alig négy hete ugyanígy ültem otthon a nappaliban…
Néztem a tévét, de azt sem tudtam, mi megy épp benne. Másokat idegesít, ha nyugodtan ülök, és közben csak nézek…
Rausch Kálmán: A játéknyúl
Csend volt. Mély, üres csend.
Az a semmipállapot, amit reggel még kibír az ember, de estére már szorítani kezd.
Csak a hűtő halk kattanása törte meg időnként a konyhában úszó levegőt.
Már két hete nem kérdezte meg senki, hogy „hogy van”. Nem vágyott senkire, csak egy hangra, ami hozzá…
Rausch Kálmán: A rend embere
A barátaim egyszer megkérdezték, mi volt a legemlékezetesebb első hibám. Ahol tényleg én döntöttem. Nem olyasmi, hogy „ő kezdte”, „ő mondta”, „ő volt az”, hanem amikor már nem lehetett senki mögé bújni. Hát… nem kellett sokat gondolkodnom….
Óhidy Andrea: Az Olvasó
A munkahelyem óriási terem, sok-sok kis munkasarokkal. Az elkerített területem pont elég ahhoz, hogy lássam a képernyőt magam előtt és hogy – ha szükségem van egy pillanatnyi pihenőre – körbe fordulhassak magam körül a fémvázas irodai székemmel. Ha már nem bírom…