A történet a Hogy én milyen bolond voltam! pályázatunkra érkezett.

Janka az egyetem utolsó évében ismerte meg Kristófot, akibe első látásra beleszeretett. Persze előtte is voltak férfiak az életében, de azok nem jutottak tovább a laza flörtön. A mindent elsöprő szerelemre, a nagy Ő-re várt, akinek testét, lelkét odaadhatja. Ekkor toppant az életébe Kristóf, aki minden téren ezt az ideált testesítette meg. Pár évvel idősebb volt, igazi alfahím, aki az élet minden területén sokkal tapasztaltabb volt nála.

Amikor megismerkedésük után két hónappal a férfi felvetette, hogy költözzön hozzá, madarat lehetett volna fogatni vele örömében. Azóta két év telt el, amelynek minden percét élvezte. Ám most, ezen az estén elakadt a szava, amikor Kristóf hirtelen előhozakodott a kéréssel. Éppen végeztek a vacsorával, amikor észrevette, hogy a férfi fürkészve nézi az arcát, majd megszólalt.

– Gondolkoztam kettőnkről – kezdte.

– Igen? – kapta fel a fejét. – És mire jutottál?

– Arra, hogy talán kezd minden egy kissé megszokottá válni.

– Mire akarsz kilyukadni? – kérdezte gyanakodva.

– Csak arra, hogy megszínesíthetnénk a szexuális együttléteinket – mosolygott a barátja.

Nem nagyon tudta, mire gondol a párja. Neki Kristóf volt az első férfi az életében, ő vezette be a szexualitás rejtelmeibe. Most értetlenül állt, mert nem tudta, mire gondolhat a férfi. Talán vásároljon szexi fehérneműket, vagy öltözzön be szobalánynak? Ám, amivel Kristóf előhozakodott, arra (rém) álmaiban sem gondolt volna.

– Egy édeshármasra gondoltam – nézett rá sejtelmesen a férfi.

– Mire? – kerekedett el a szeme.

– Egy hármas szexre – pontosított Kristóf.

– Úgy érted, hogy… – kérdezte, ám elakadt.

– Úgy értem, hogy bevonhatnánk egy másik nőt is. Nem ismerőst, hanem kereshetnénk egy idegent, aki diszkrét tud maradni. Érted?

Arcát elöntötte a düh. Szüksége volt egy kis időre, hogy meg tudjon szólalni.

– Mondd meg őszintén, ha szakítani akarsz velem, ha már nem kívánsz! De nem kell ilyen dolgokkal előhozakodnod!

– Janka, félreértesz! Nem akarok szakítani veled.

– Akkor mi ez? Engedélyt kérsz tőlem, hogy a szemem láttára megcsalhass? – kiáltotta.

– Nyugodj meg, kicsim, szó sincs erről. Csak arra gondoltam, milyen izgalmas lenne beengedni valakit az ágyunkba. Te is tanulhatnál belőle, amit később együtt tovább fejleszthetnénk.

– Én nem akarok ilyet! – mondta ingerülten.

– Oké – hagyta rá Kristóf. – Majd még visszatérünk rá, ha megnyugodtál.

Aznap már nem került szóba a téma, de nagyon szíven ütötte ez a felvetés. Tiszta szívből szerette a férfit, de most nagyot csalódott benne. Úgy érezte, ezzel a kéréssel azt közölte burkoltan, hogy ő kevés neki.

Éjjel nem aludt jól. Amíg álmatlanul forgolódott, volt ideje gondolkodni az elhangzottakon. Nagyon szerette őt, nem akarta elveszíteni, és arra gondolt, ha most nemet mond, akkor ez bekövetkezhet. Kristóf nagyon sármos pasi, és könnyen talál majd olyan nőt, aki bevállalósabb nála. Akkor majd sajnálni fogja, hogy egyből elutasította a kérését. De tovább gondolta a lehetőséget. Mi lesz, ha az a lány, akit befogadnak az ágyukba, majd jobban fog tetszeni a férfinak, és emiatt dobja őt? Jaj, de nehéz kérdés! Egész éjjel ezen járt az agya. Végül reggelre döntésre jutott, és csak annyit mondott a férfinek: „Jó, legyen!”

Kristóf már aznap szervezni kezdte az együttlétet. Úgy döntöttek, hogy ne legyen ismerős az a harmadik, így végül egy escort cég adatbázisából választott ki egy nőt. Másnapra tervezték azt a bizonyos napot, aminek gondolatára görcsbe rándult a gyomra. De nagyon jól tudta, hogy már nem visszakozhat, főleg, mert látta Kristófon mennyire akarja.

Másnap jóval vacsora után állított be a nő. Szomorúan állapított meg, hogy sokkal dögösebb nála. Csak éppen az kerülte el a figyelmét, hogy a melle a szilikontól nagyobb, a szeme a festéktől és a műszempillától kifejezőbb az övénél. A nő fesztelenül lépett be a hálószobába, és egyből vetkőzni kezdett, ahogy Kristóf is, csak ő állt ott lebénultan. Végül Kristóf lépett közbe, csókolgatni, majd vetkőztetni kezdte, amibe bekapcsolódott a másik nő is. Idegenkedett a nő érintésétől, nem úgy Kristóf, aki azonnal izgalomba jött. Amikor meglátta párja szemében a vágyat, amit a másik nő váltott ki belőle, felkavarodott a gyomra. Úgy érezte, ő itt felesleges, kiközösített. Óvatosan kibújt mellőlük az ágyból és a fürdőszobába rohant.

Azonnal magára zárta az ajtót, majd a vécében kiadta magából a vacsora maradékát. A hányás után sem könnyebbült meg, mert rájött a sírógörcs, amitól megint öklendezni kezdett, de már nem maradt semmi a gyomrában. A lehajtott vécétetőre ült és folyamatosan zokogott. Átkozta magát, amiért belement ebbe a játékba. Tudta, hogy nem jó ötlet, csak Kristóf miatt egyezett bele. Most jött rá, hogy milyen kár volt. Egyre csak a tüzet látta a férfi szemében, aminek tárgya most nem ő volt. És megundorodott tőle. Már nem azt a férfit látta, akibe beleszeretett. Ez a Kristóf idegen volt. Most értette meg, hogy nincs helye mellette.

Eddig jutott gondolataiban, amikor lenyomta valaki a kilincset, majd kopogást hallott, és Kristóf hangját.

– Valami baj van, kicsim? – kérdezte.

Nem válaszolt, csak a szemeit törölgette. Kristóf még egyszer kopogott.

– Nem akarsz kijönni?

– Nem – felelte.

– Akkor mit szeretnél? – firtatta tovább a férfi.

– Hazamenni – közölte.

Csend lett, abbahagyta a sírást, majd megmosta az arcát és a fogát. Ekkor ismét kopogott Kristóf, és már egyre türelmetlenebbül kérdezte, hogy mi a baja. Csak annyit válaszolt, hogy szeretne felöltözni, és adja be a ruháit. Párja eleget tett a kérésnek, és a zárt ajtók mögött felöltözött. Mire kilépett a fürdőszobából, szerencsére már nem volt ott az escort nő. Kristóf idegesen tördelte a kezeit, majd megkérdezte.

– Elmondod, mi a baj?

– Haza akarok menni – felelte sírós hangon.

– De miért? – értetlenkedett a férfi. – Neked nem volt jó?

– Egyáltalán nem volt jó! – kiáltotta. – Borzalmas volt!

– De te is akartad! – mentegetőzött a férfi.

– Nem akartam, csakis miattad mentem bele, de kár volt. Csak azért mentem bele, mert szeretlek, de amikor megláttam a vágyat a szemedben a másik nő iránt, akkor tudtam, hogy nagy hiba volt.

– De kicsim… – kezdte volna a férfi, de félbeszakította.

– De most megértettem, hogy ha egy férfi szeret egy nőt, akkor nem kér tőle ilyet.

– De kicsim, én szeretlek!

– Nem, Kristóf! Neked fogalmad sincs arról, mi a szerelem. Ha szeretnél engem, akkor nem vágynál más nőkre, nem akarnál lefeküdni másokkal. – Nagyot sóhajtott.

A férfi nem válaszolt, csak nézett rá szomorúan. Ő még egyet sóhajtott, majd így szólt.

– Közben észre sem vetted, hogy kimentem, hogy már nem is vagyok ott.

Az utolsó szavaknál sírva fakadt. Erre a férfi ideges lett.

– Nem kell a dráma! Beleegyeztél.

Megtörölte a szemét, de nem válaszolt. Szótlanul bement a hálószobába, és leemelte a szekrény tetejéről a bőröndjét, majd elkezdte beledobálni a ruháit. Kristóf utána ment és értetlenül nézte.

– Mit csinálsz?

– Elmegyek.

– Hova?

– Nem mindegy neked? – felelte durcásan a lány.

– Egyáltalán nem mindegy – nézett rá kétségbeesve Kristóf. – Nem akarom, hogy elmenj. Janka, ne haragudj! Szeretlek!

– Én már nem szeretlek – felelte könnyes szemmel a lány. – Akkor kiszerettem belőled, amikor megláttam, hogy néztél arra a kurvára.

Pakolt tovább a bőröndbe, pedig a könnyeitől nem is látta mit csinál. A férfi egyre idegesebb lett. Nem tudta, mivel tudná maradásra bírni a lányt. Nagyon szerette, és nem akarta elveszíteni. Erre az édeshármasra a haverjai beszélték rá, akik gyakorta művelték. Persze, más olyan nőkkel csinálni, akikbe nem szerelmes az ember. De ő szerette Jankát. Ő volt az első lány, aki ennyire mély benyomást tett rá. És most lehet, hogy elveszíti. Csak ült az ágy szélén, és őrülten járt az agya, mit lehetne kitalálni, amivel meggyőzné Jankát. Ekkorra Janka már összecsomagolt, és hallotta, hogy a telefonján taxit hív.

– Kérlek, beszéljük meg! – kérte a lányt.

De Janka nemet intett a fejével, és a kijárathoz indult. Ekkor Kristófnak egy utolsó mentő ötlete támadt. Odaugrott az íróasztal fiókjához, és elővett egy kis dobozkát, amit már hetek óta rejtegetett. Janka elé lépett, hogy megakadályozza a távozását, majd felnyitotta a dobozkát.

– Romantikusabb körülményeket terveztem, de mindegy – nagy levegőt vett. – Jankám, kérlek, gyere hozzám feleségül!

A lány mérgesen nézett rá. Hogy hihette azt, hogy ennyivel mindent elintézhet? Kikerülte a férfit, és újból elindult a kijárat felé.

– Janka! – nézett rá döbbenten a férfi. – Mi a válaszod?

– Nem! – kiáltotta a lány. – Nem leszek a feleséged – majd hozzátette. – Ha ezt három nappal korábban kérdezed, akkor én lettem volna a legboldogabb nő a világon. Mindent elrontottál!

Ekkor ért a bejárati ajtóhoz. Lenyomta a kilincset, és eltűnt a férfi szemei elől.

Három nap telt el Janka távozása óta. Három napja őrlődött kétségek között Kristóf. Az volt a legnagyobb gond, hogy nem találta a lányt. Első útja rögtön Janka szüleinek házához vezetett, de a lány nem volt ott. Az anyukája nem mondta el, hogy hol lehet. Másodjára a munkahelyére ment, de ott közölték vele, hogy Janka felmondott. Hiába hívta, nem vette fel, az üzeneteire nem válaszolt. A férfi teljesen kétségbeesett. Most értette meg, milyen hibát követett el. Mindenre képes lett volna, hogy visszacsinálja a dolgokat. De már késő volt. Mindent akart, és most semmije nem volt.