Fiatal író története (10 éves)

A történet a Tervezd meg az életed! pályázatunkra érkezett.

Egyszer volt, hol nem volt egy kisbaba, aki már mászós korában is csak a traktorokat nézte. Amikor a házuk előtt elhúzott egy, rohanni kellett utána. Kis kezeivel kalimpálva mutatott a nagy monstrum után.

– Máris indulunk, kicsim! – csitította anyukája, mert ha nem egy másodpercen belül indultak, hanem kettőt vett igénybe a készülődés, egyből éktelen visításba kezdett a pici.

Babakocsival száguldottak ki az utcavégi rétre. A kaszás traktor éppen elindult hatalmas kaszájával, amikor kiértek. A kisbaba majd kiesett a babakocsiból, úgy kalimpált a gép felé.

– Bürr, bürr!! Anya! – kiáltotta az alig egyéves múlt baba.

Anyukájának nem volt mit tennie, tolhatta fel a dombtetőre, ahonnan jól látszott a munkálat.

Egy pillanat múlva megérkezett a rendsodró. Azt is nagyra nyílt szemekkel figyelte a kisbaba.

Amikor a gépek végeztek, sírva fakadt a távoztukon. Csak úgy lehetett megnyugtatni, hogy traktoros képeskönyveket nézegettek vele. Amikor mások azt hajtogatták, hogy vau-vau, mú-mú meg pá-pá, ő azzal volt elfoglalva, hogy traktor, csatlakozó, bálázó.

***

A fiúcska sipítva rohant az óvó nénikhez. Ők nem nagyon értették, mi baja történt hirtelen ennyire, de rémületükben a jajveszékelés felett egyből hívták szüleit. Ők már számítottak egy hasonló jelenetre, mire a telefonhívás érkezett, már érte tartottak, mert tudták, biztosan meghallotta a hangot, ahogy elhúzott a főúton a rétjük felé. Futottak vele a traktorhoz.

– Nézd milyen érdekes, ahogy a füvet behajtja magába! – mutatott a mellettük menő bálázóra megnyugodva a kisfiú.

– Valóban. Egy percig. De utána unalmas! – sóhajtott a kísérője. De a kisfiú nem így gondolta.

***

Egy szombati napon volt. Akkoriban a kisfiú épphogy tudott még olvasni, amikor újra megjött a kaszás. Elég nagyra nőtt már, nem kellett kísérni. Nagy dolog ötlött a fejébe: „Futni fogok mellette” – gondolta. Ezzel nagy lendületet vett és rohanni kezdett.

Fáradhatatlanul vitte lába fel-alá a kaszálón a traktor vonta sorok közt, mert így közelről nézhette a sárgán csillogó gépet. Közelebbről érdekesebb volt, ahogyan dőlt a fű és pörgött a penge, mint távolról.

Hirtelen megállt a traktor. A fiú nem értette, miért. De aztán amikor a vezető kedvesen intett, rájött. Beülhetett!

A műszerfal tele volt gombokkal, karokkal. Két nagy kar állt ki a gép padlójából, tetejükön gombok sorakoztak.

Közben családtagjai nem értették, hova tűnhetett, mert a fiúnak az egyik öccse is meg akarta nézni a gépet, ezért kijöttek ők is pár percre. Aztán rájöttek, hogy mi történt.

Este jót mulattak, amikor a kis traktoros hazatérve a kaszálóról, nyomban játéktraktorjaival kezdett játszani.

***

A fiú egyre csak növekedett. Ifjúvá vált, még jogosítványt nem szerezhetett, de bálamegfogó munkás lehetett. Nagyon izgult első napja előtt. Egy bálát nem könnyű megtartani!

Végre eljött a nagy pillanat. Izgatottan szállt ki, amikor megtellett elsőnek a bálázó. Pont egy meredély közepén. Hatalmas erővel gurult ki a hatalmas bála, és hatalmas sodrással indult volna meg a lejtőn. Nyomta, nyomta, de a bála nem akart egyhelyben maradni. „Oldalra döntöm” – gondolta. „Úgy nem tud elgurulni”.

Elégedetten szállt vissza a traktorba.

***

Letette traktorjogosítványt. Elégedetten indult el kaszálni, önállóan irányítva a monstrumot. Élete vágya végre teljesült.

***

A fiú én vagyok, és én leszek.