– Hey, Joe! A hegyesfülűek már megint felszedték a síneket. – A méretes ork minden udvariasságot mellőzve lépett be a seriff irodájába. Az asztal mögött ülő törpe hatalmasat sercintett, alig eltévesztve az udvariatlan belépő csizmáját.

– Aztán én ezzel mihez kezdjek, Jack? Tudod jól, hogy engem nem érdekelnek a fajtám érdekeltségébe tartozó üzletek.

– Pedig jobban tennéd, ha érdekelne. Mert a vonaton, amit kisiklattak, rajta egy vagonnyi fegyver, amit a közeli erődbe szántak. Töltényekkel és dinamittal. Egy kisebb sereget is felfegyverezhetnek belőlük.

A törpe oda sem figyelt. Övéből elővette hatlövetűjét és figyelmeztető lövést adott le. Jack kalapján egy lyukkal több segített szellőzni a meleg nyári napon. Az ork haragosat horkantva viharzott ki az irodából, sarkantyúi hangosan csilingeltek az erőteljes léptektől.

– Szerinted mikor próbál meg golyót repíteni a fejedbe? – A hang a cellából jött. A törzsi ruhában lévő hegyesfülű unottan állt fel az ágyról és lépett a rácshoz.

– Amint lesz elég bátorsága. Ugyan a klánomat otthagytam a seriffcsillagért, de tudja jól. Ha engem megöl, akkor apám megbosszulja, és a gazdája vasparipái soha többet nem kapnak szenet.

Az asztal fiókjából elővett egy üveg whiskyt, hosszan meghúzta.

– Mondd csak Fehér Sólyom! Miért hívjátok vasparipának?

– Én azt honnan tudjam? Amikor kölyök voltam, már így hívták az öregek.

– Hazudj az anyádnak. Amikor te kölyök voltál, még nem voltak vonatok. Hány éves is vagy? Három, talán négyszáz éves?

– Nem illik ilyet kérdezni. – A tettetett harag mosolyt csalt Joe arcára.

– Mi vagy te? Szalonhölgy, hogy ennyire kényes vagy a korodra?

Nem kapott választ. A törzsbéli férfi visszafeküdt, és a törpe számára érthetetlen nyelven énekelni kezdett. Elrontották a kedvét, ezért a Coltból hiányzó lövedéket pótolta, és az irodát bezárva a szalon irányába vette az irányt.

Belépve a cigifüst áthatolhatatlan homálya fogadta. Apró termete ellenére a bent lévők félreálltak az útjából. Minden tétovázás nélkül a pulthoz lépett. Nem kellett megszólalnia, Saharakk, a lidérc, tudta mi kell neki. Szempillantás alatt három dupla whisky várta Joe torkának mélyebb megismerését. Az első pohár tartalma követhetetlen gyorsasággal tűnt el.

Senki nem tudta mitől ilyen gyors. Ő csak röhögött magában a képtelennél képtelenebb ötleteken. A válasz pedig igazán egyszerű: A seriffcsillag a törzsi elfek mágiáját hordozta. Amikor apjával összeveszett, bolyongásai során fogságba ejtették. Napokon keresztül azon tanakodtak a törzs vénei, mi legyen vele. Sokan lehetőséget láttak benne egy külsős szövetségesre, míg mások az azonnali halálhoz ra-gaszkodtak, majd szakállát visszaküldték volna az apjának.

Fehér Sólyom kért hangot magának a vének tanácsánál. Fiatal kora nem tette lehetővé a tanácskozáson való részvételt, de harcosként elért sikerei érdemessé tették, hogy a vének meghallgassák. Az előterjesztett tervet elfogadták, és ez Joe életét mentette meg.

A közeli város seriffirodája megüresedett, köszönhetően az indiánharcos eredményes rajtaütésének. A feltétel az volt: minden eszközzel gátolja meg, hogy a vasparipák újabb és újabb nyersanyagot szállítsanak a településre. Legyen az építőanyag, fegyver, szövet. Bármi, ami az ott lakók terjeszkedését megkönnyíti.

Megérkezve a város seriffirodája elé, a nyergéhez kötött körözött indiánnal, a polgármester azonnal az emberek védelmezőjévé léptette elő. A feltételek rá eső részét könnyen tejesítette. Mint kinevezett törvényszolga, minden érkező vonatról tudomással bírt, ezeket az információkat a lakat alatt tartott rab továbbította a törzsének. Joe-t nem érdekelte hogyan. Ő csak az elvégzett akciókról értesült.

Bármilyen óvintézkedést is eszközöltek, rendre sikertelennek bizonyultak.

Egyik reggel lepte meg a rab őt az új csillaggal. Nem árulta el mit tud, de a törpe hamar kitapasztalta az előnyeit. Egy hónap elteltével rettegett párbajhős lett. Az ork bandák nem mertek ujjat húzni vele, a lakosok többi része pedig elégedett a jelenlegi helyzettel. A tivornyák, zaklatások és erőszakoskodások megszűntek. Még a szalon keltette zajra is kevesebben panaszkodtak.

Erről maga Joe gondoskodott, miután Sherylt, a troll felszolgálólányt elvette feleségül. Szerelem volt első látásra. Az első szalonban töltött éjszaka részeg mámorában megkérte a kezét, miután a termetes hölgy megmutatta neki a Kámaszútra örömeit. A fellegekben járt, boldogsága másnap reggel ért véget, amikor gyűrűvel az ujján ébredt az arája mellett. Innentől kezdve a whisky lett a legjobb cimborája, az ajtót azóta sem nyitotta rá kedvesére.

Fentről kiabálás ütötte meg fülét. Székén gyorsan megfordult, és Jacket látta kijönni párja szobájából, ahogy éppen a sliccét húzta fel. A harmadik pohár után nyúlt, tartalmát a többi sorsára juttatta, szemei kidülledtek, arcát a piros szín borította, de ezt szakálla jól takarta.

Remegő lábakkal indult meg az emeletre, mögötte a pultos kiáltott utána:

– Hey, Joe! Kezedben a fegyverrel mondd, hova mész?

– Lelövöm az asszonyt. Megyek lelövöm őt!