Szórakoztató irodalom
Nella Pavlikovska: Csapda
Volt valami balsejtelmes abban a szikrázóan napos, langyos időben. Közeledett a Karácsony és nem volt semmi karácsonyi hangulatom. Hiába próbáltam ráhangolódni, hiába apu mézeskalács illatú délutánjai a konyhában, hiába a vásárlás, hiába az…
Rausch Kálmán: A játéknyúl
Csend volt. Mély, üres csend.
Az a semmipállapot, amit reggel még kibír az ember, de estére már szorítani kezd.
Csak a hűtő halk kattanása törte meg időnként a konyhában úszó levegőt.
Már két hete nem kérdezte meg senki, hogy „hogy van”. Nem vágyott senkire, csak egy hangra, ami hozzá…
Rausch Kálmán: A rend embere
A barátaim egyszer megkérdezték, mi volt a legemlékezetesebb első hibám. Ahol tényleg én döntöttem. Nem olyasmi, hogy „ő kezdte”, „ő mondta”, „ő volt az”, hanem amikor már nem lehetett senki mögé bújni. Hát… nem kellett sokat gondolkodnom….
Óhidy Andrea: Az Olvasó
A munkahelyem óriási terem, sok-sok kis munkasarokkal. Az elkerített területem pont elég ahhoz, hogy lássam a képernyőt magam előtt és hogy – ha szükségem van egy pillanatnyi pihenőre – körbe fordulhassak magam körül a fémvázas irodai székemmel. Ha már nem bírom…
Szabó-Kaposvári Boglárka: Sodródási gyakorlat
Egy szebb napokat látott városban nőttem fel. Munkásosztály, ahol természetes volt, hogy a tanulás mellett diákmunkát is vállal az ember. Nagy álmom volt az egyetem, úgyhogy spóroltam is rá rendesen. Amit lehetett…
Bede Csilla: Mirjam világa
Szikrázóan sütött a júliusi nap, a meleg levegő szinte fullasztó takaróként telepedett a városra. Csak kevesen merészkedtek a gőzölgő járdákra. Mirjam a kávézó árnyékos teraszán egy tálcával legyezte magát…