Éjszaka bekerítették az orosz csapatok Szentmagyarfalvát. A stratégiai fontosságú helységet a 2. Tóth Endre gépesítetlen lövészszázad 38 megmaradt katonája védte, élükön Stefanov Imre zászlóaljparancsnokkal. Tudták, hogy a napjaik meg vannak számolva, rajtuk már csak a csoda segíthet.

Ugyanakkor tisztában voltak vele: ha Szentmagyarfalva elesik, akkor az oroszok kezére jut a világhíres szentmagyarfalvai gyógyvíz, ami 1300 méter mélyről tör fel és amelynek bizonyított gyógyhatásai és bizonyítatlan csodái miatt a világ minden pontjáról százezrek érkeztek gyógyulást és halhatatlanságot remélve.

A gyógytúristák egyike sajnos az orosz elnök nagybeteg tanácsadója volt, bizonyos Igor Pusztulov, aki csodával határos gyógyulását követően azt tanácsolta az orosz elnöknek, hogy tüstént foglalja el Szentmagyarfalvát, mert a gyógyvíz olyan stratégiai kincs, amely kulcsfontosságú az orosz gazdasági és egészségügyi jövő szempontjából.

*

Igor Pusztulovnak igaza volt, a szentmagyarfalvai gyógyvíz birtoklásáért valóban megérte kirobbantani egy háborút. Békés Rémusz vezetésével 1875 őszén találtak 76 Celsius-fokos termálvizet Szentmagyarfalva határában. Igazából persze nem vizet kerestek, hanem kőolajat és aranyat, de nem bánták a víz feltörését sem. A termálvizet egy közeli patakba vezették, a környékbeli asszonyok pedig lecsaptak a lehetőségre, és kijártak a termálvizes patakhoz mosni.

Ők tapasztalták meg először a gyógyhatást: mosás közben enyhültek a csuklófájdalmaik. Tudományos összejöveteleken hidrológiai szakemberek összegezték a vegyelemzések eredményeit és végül kimondták: a krómos, higanyos és bodzás gyógyvíz elsősorban reumatikus betegségek gyógyítására alkalmas. Az idült mozgásszervi betegségeknél, kopásos, degeneratív betegségeknél pedig a tapasztalatok szerint az orvos előírásait betartók több, mint 91 százaléka szépen javul.

A szentmagyarfalvai gyógyvizet azonban egy 1902-ben megjelent cikk tette világhíressé. A Szentmagyarfalvai Harsona részletes beszámolót közölt a címlapján egy szenzációs esetről. Szemtanúk visszaemlékezései szerint egy csendőrség által üldözött martalóc végzetesen megsebezve a gyógyvizes patakba esett, már mindenki halni látta a zsiványt, de az kikászálódván a partra a sebeinek csak hűlt helyét találta és úgy eliszkolt, hogy a csendőrség hiába kereste, soha többé nem jutottak a nyomára.

Valóban így történt? Ki tudja? Mindenesetre a szentmagyarfalvai önkormányzat professzionális imázstanácsadók hatására meglátta a történetben rejlő kiaknázható marketingértéket és halhatatlanná tévő csodavízként kezdte el reklámozni a 76 Celsius-fokos termálvizet.

*

Az oroszok eredetileg egyértelműen egy villámháborút (blitzkrieg) terveztek, amelynek célja Szentmagyarfalva gyors elfoglalása, a szentmagyarfalvai önkormányzat megdöntése és egy új orosz exklávé létrehozása volt néhány napon belül. Ez a stratégia azonban kudarcba fulladt. Persze túlerőben voltak, gépesített dandárjaik hónapokig szisztematikusan támadták a falu infrastruktúráját és energetikai létesítményeit. Diós Jenő polgármester az első, meglepetésszerű dróntámadás után felszólította a lakosságot, hogy amennyiben tehetik, hagyják el a települést, mert a lakóházak felében elment a fűtés.

Eleinte azt sem tudták, hogy ki és miért támadta meg őket hirtelen. Aztán a kiküldött felderítőik jelentéseiből kiderült, hogy Ivan Pöcskin orosz elnök vetette be hatalmas seregét Szentmagyarfalva ellen. A polgármesteri hivatalba eljuttatott üzenetében Ivan Pöcskin szabad elvonulást ígért mindenkinek, ha átadják neki a gyógyfürdő kulcsait.

A szentmagyarfalvaikat azonban nem ilyen fából faragták. Minden éjszaka felbőgtek a szirénák Szentmagyarfalván, interkontinentális ballisztikus rakéták százai zúdultak a stratégiai fontosságú helységre, ezért még a Csöpi presszó törzsvendégeinek is káromkodva kellett a templom alatti óvóhelyre menekülniük. A falusi hadvezetés az orosz támadást látván nem hezitált, nem habozott, hanem a falu legjobban kiképzett alakulatát, a 2. Tóth Endre gépesítetlen lövészszázadot állította ki a falu védelmére.

Stefanov Imre zászlóaljparancsnok lelkére kötötték: az utolsó töltényig és csepp vérig harcolni kell, Szentmagyarfalva feladásáról szó sem lehet, a falu és a gyógyvíz nem juthat az oroszok kezére, az élete árán is védje meg a települést, amelynek első írásos említése a középkori oklevelekben 1332-ből valók, legrégebbi ismert pecsétje pedig 1416-ból származik.

A szentmagyarfalvai légvédelem derekasan tette is a dolgát. Például egyszer lelőtték azt az új orosz jet-hajtású drónt (Geran-40), amely egy indítóval és hidegháborús R-600 rövid hatótávú légiharc rakétával volt ellátva. Stefanov Imre emberei éjt nappallá téve dolgoztak és pillanatok alatt megépítettek egy lövészárokrendszert és ehhez csatlakozva néhány vasbeton bunkert is. A gyógyfürdő köré sáncrendszert húztak, a Csöpi presszó alá pedig kilométeres labirintust ástak, amiben a hős védekezők hónapokig kihúzhatták.

Az oroszok meglepődtek ugyan a szentmagyarfalvai lövészszázad szívósságán, de méterről méterre közelebb kerültek a gyógyfürdő kapujához. Vlagyimir Rombolov tábornok már elhamarkodott győzelmi jelentést is küldött Ivan Pöcskin orosz elnöknek, mondván, számításaik szerint már csak 38 szentmagyarfalvai katona védi a települést, így egy utolsó rohammal holnap bizonyosan beveszik a falut, a gyógyfürdő kulcsait pedig express futárszolgálattal azonnal elküldi a Kremlbe.

*

Stefanov Imre zászlóaljparancsnok és 37 embere tudták, hogy a napjaik meg vannak számolva, rajtuk már csak a csoda segíthet. A labirintus imaszobájában ökumenikus imádkozást tartottak, isteni közbeavatkozásért könyörögve.

Hirtelen nagy világosság támadt, fényesség ragyogta be a föld alatti labirintus komor falait és megjelent a katonáknak a Szűzanya. A jelenés nem tartott tovább egy percnél, üzenetében a Szűzanya elmondta, hogy a katonák mezítelen mártózzanak meg a szentmagyarfalvai gyógyvízben, melynek hatására halhatatlanná válnak és lepattan róluk minden golyó és rakéta. Az éjszaka leple alatt Stefanov Imre zászlóaljparancsnok vezetésével a katonák így is tettek, megmerítkeztek a vízben, követve az isteni parancsolatot.

Szentmagyarfalva dicső védői másnap díszes ruhát öltve kirohantak a Csöpi presszó alá ásott labirintusból és rátámadtak a meglepett orosz seregre. Vlagyimir Rombolov tábornok nem akart hinni a szemének, bármivel is lőtték a 2. Tóth Endre gépesítetlen lövészszázad 38 megmaradt katonáját, azok nem haltak meg, lepattant róluk a golyó. A csodát látván az orosz sereg megfutamodott. Talán még ma is futnak, ha meg nem haltak.

kép: Fortepan / Mihályi Balázs