Szenzációként számolt be arról a Galaktikus Harsona, hogy 4024 őszén galaktikus régészek különleges leletekre bukkantak Piliscsév határában. Régóta sejtették, hogy a vidéket valamikor az ókorban emberek lakhatták, de eddig nem találtak rá bizonyítékot. Radiokarbonos kormeghatározással megállapították, hogy az 50-60 év körüli nő és férfi példányok valamikor 2024 szeptemberében hunyhattak el. Csontvázaik szinte teljesen épségben megmaradtak. Mivel a sírokban nagy mennyiségű ékszert is találtak, ezért a galaktikus régészek arra a következtetésre jutottak, hogy a férfi és a nő bizonyára ókori uralkodók lehettek. A csontokat óvatosan átszállították a Galaktikus Múzeumba, ahol egy vitrinbe helyezték őket. A Galaktikus Múzeum a Naprendszer legnagyobb múzeuma volt. Milliók és milliók olvashatták el marsi és jupiteri nyelven is a vitrin mellé kirakott szöveget: ókori uralkodó pár csontváza a XXI. századból.

*

A régészeknek majdnem teljesen igazuk volt, leszámítva, hogy a csontvázak csupán Stefanov Imrétől és Ajkai Esztertől származtak. A galaktikus régészek nem tudhatták, hogy csak egy tipikus értelmiségi házaspárként éltek a budapesti Városliget közelében 2024-ben: okosak, műveltek és tájékozottak voltak, és nem uralkodtak senki felett.

Honnan is tudhatták volna a galaktikus régészek, hogy Imre filozófus volt, ráadásul nem is akármilyen, hanem nagyon is ígéretes filozófus. Kevesen mondhatták el azt, amit ő elmondhatott magáról. Rendszertelenül közölte írásait a három havonta megjelenő Szókratész magazin. Széles tömegekhez ugyan nem jutottak el magvas gondolatai, de szakmai berkeken belülről egyszer kapott egy egyértelmű elismerést. Nem is akárkitől. Történt, hogy Imre semmit sem sejtve bement a szerkesztőségbe, ahol szembejött vele a folyosón egy államilag elismert, többszörösen kitüntetett filozófus, aki azt mondta neki:

– Szervusz Imre! Olvastam a legutóbbi írásodat, nagyon tetszett és elgondolkodtatónak találtam!

Imrét annyira váratlanul érték az államilag elismert, többszörösen kitüntetett filozófus őt méltató szavai, hogy csak annyit tudott válasz gyanánt kipréselni magából:

– Igazán köszönöm Géza! Megtisztelő!

Lőportár utcai bérleményükbe hazaérve lelkesen mesélte el az esetet Eszternek, aki módfelett örült férje szakmai sikerének. Együtt újra átolvasták a Szókratész magazinban legutóbb megjelent cikket, ami arról szólt, hogy Imre szerint veszélyben vannak a hagyományos, konzervatív, keresztény értékek. Találgatták, hogy vajon melyik részt találhatta elgondolkodtatónak az államilag elismert, többszörösen kitüntetett filozófus. Végül arra jutottak, hogy biztos, ami biztos alapon, a Szókratész magazin következő számaiban komplett cikksorozatot próbál majd szentelni a hagyományos, konzervatív, keresztény értékek védelmének. Talán ez lehet az az irány, amit ha elég kitartóan követ, akkor végre teljesülhet Imre álma.

Ugyanis mint minden filozófus, így Stefanov Imre is végtelenül becsvágyó volt: mindennél jobban vágyott arra, hogy híres legyen, halála után pedig milliók álljanak meg a sírjánál.

Imre fiatalon még liberális nézeteket vallott, de mostanra kőkemény szuverenista patrióta lett belőle. Mindenben igazat adott a nemzeti kormánynak. Nagyon mérges volt például az Európai Unióra, amiért visszatartották a Magyarországnak jogosan járó forrásokat, amiből a tanárok, így Eszter fizetését is ezer örömmel megemelte volna a nemzeti kormány. A háborús (a szomszédos Ukrajnában éppen különleges katonai műveleteket foganatosított Oroszország – a szerk.) inflációra nagyon kiakadt.

A beszivárgó nemzetközi hatások miatt ugyanis ezer forint lett egy kiló kenyér, a profitéhes, globalista multik miatt pedig a májkrém ára is az egekbe talált szökelleni. Eszterrel szerették összekötni a kellemest a hasznossal. Minden este nagy sétákat tettek a fényárban úszó Andrássy úton. Kellemes azért volt, mert a séta köztudottan egészséges, ráadásul általában ingyenesen gyakorolható tevékenység, hasznos pedig azért, mert séta közben átnézhették a környék kukáit, hátha találnak bennük néhány visszaváltható palackot. Néha szerencséjük volt, néha pedig nem. Rivális értelmiségi házaspárok is fosztogatták a szemeteseket, többször csak néhány másodpercen múlott, hogy ők vagy egy muzeológus-könyvtáros házaspár ért oda előbb egy-egy kecsegtető kukához.

Imre néha, sőt, talán egyre sűrűbben, elképesztő dühbe gurult, amikor nem találtak elég visszaváltható palackot. Ilyenkor megálltak az Andrássy út kirakatai előtt, ahol milliós órákat, táskákat, ékszereket, cipőket és ruhákat árultak a világ különböző divatmárkái, és Imre hangosan szidni kezdte a globális háttérhatalmakat, a nemzetközi tőkét, amelyek szisztematikusan kifosztják ezt a szerencsétlen kis országot.

Az egyik hóvégi sétájuk alatt egyetlen egy visszaváltható palackot sem találtak. Csak egy földön heverő kék kupak mutatta, hogy egy rivális házaspár járt előttük, és az összes palackot begyűjtötték. Eszter hazai költségvetésből fizetett tanári jövedelme és Imre szabadúszói bevételei a végét járták, így kérdésessé vált, hogy a következő napokban mit fognak enni. Épp egy luxus ékszerbolt előtt vitatták meg a kialakult helyzetet, amikor talán az éhségtől és a nemzetközi tőke iránt táplált gyűlölettől vezérelve döntő elhatározásra jutott Stefanov Imre, amit rögvest meg is osztott élete párjával:

– Drága Eszter! A helyzetünk tarthatatlan, a háborús infláció miatt nem tudunk megélni. Elegem van! Itt az ideje, hogy változtassunk a dolgok menetén és móresre tanítsuk ezeket a globalistákat, amelyek kifosztanak minket. Most rajtunk a sor, és mi fogjuk kifosztani őket. Holnap éjjel kiraboljuk ezt az ékszerboltot és gazdagok leszünk!

*

A rablás tökéletesen ment, a rendőröknek esélyük sem volt arra, hogy elkapják őket. Imre és Eszter éltek a XXI. század adta lehetőségekkel. Az ember azt hihetné, hogy egy munkanélküli filozófus és egy tanár nem tud hirtelen kirámolni egy ékszerboltot az Andrássy úton, pedig Imre és Eszter pontosan ezt tették. Akcióba léptek.

Már 2023-ban is arról lehetett olvasni, hogy a kedvezőtlen gazdasági környezet a közlekedést is jelentősen átformálta. Imre is olvasta azokat az elemzéseket, amelyek szerint saját autót vásárolni és fenntartani is egyre zsebbe nyúlósabb, ennek hatására pedig egyre jobban hódít az autómegosztás, aminek – hátrányai mellett – egyre több előnye domborodik ki. Imre is úgy látta, hogy a carsharing hosszú távon méltó kihívója lehet a saját tulajdonú autóhasználatnak.

Lőportár utcai bérleményükben letöltöttek egy telefonos applikációt, amely segítségével 13 különböző autót lehet vezetni Budapesten, egyetlen alkalmazással. A hirdetése szerint „másodpercek alatt megtalálod a hozzád legközelebbi autót, majd néhány érintés, és már indulhatsz is az úticélodhoz. Ha odaértél, csak leparkolsz és onnantól semmi sem a te gondod: nem kell tankolással, autó fenntartással vagy parkolási díjjal foglalkoznod. Teljes szabadság néhány perctől akár 5 napig – pontosan amire szükséged van. Sőt, ha messzebbre indulnál, minden benzines autón találsz autópályamatricát is. Mindig pont azt kapod, amire szükséged van”.

Imrének és Eszternek pont erre volt szüksége. Nehezen tudtak választani az 500 felkínált autó közül, de végül a BMW egyik megbízható modelljét bérelték ki.

A rendőrségi közlemény szerint két 56 év körüli, símaszkos ember rabolta ki hétfőre virradóan az Andrássy úton lévő Louis Vuitton-boltot. Az elkövetők autóval tolattak a luxusmárkabolt kirakatába hajnali fél három körül, majd a betört üvegen át – a nagy erejű lökés hatására a kirakat lényegében sértetlenül, egyben zuhant be a helyiségbe – táskákat, napszemüvegeket, ékszereket és öveket loptak el több tízmillió forint értékben. Ez persze nem okozott akkora kárt a bolt tulajdonosának, hogy azt egy kicsit is megérezte volna, ugyanis a francia Bernard Arnault vagyona 10 százalékos növekedés után idén év elejére elérte a 233 milliárd dollárt.

Imre higgadtan és elegánsan vezetett a rablás után, nyugodtan megállt a piros lámpáknál is, közben Eszter a táskákba tömte a napszemüvegeket, az ékszereket és az öveket. A Deák térnél leparkoltak, mert pontosan tudták, hogy Vitézy Dávid közlekedési szakembernek köszönhetően Budapest éjszakai tömegközlekedése olyan tökéletesen van megszervezve, hogy könnyedén eljuthatnak Újpest-Városkapuhoz. Senki nem üldözte őket. Az éjszakai buszon blicceltek, de szerencsére nem jött ellenőr. Újpesten felszálltak egy uniós pénzből vásárolt modern elővárosi vonatra. Piliscsévnél pedig leszálltak az uniós pénzből vásárolt modern elővárosi vonatról.
A kis falu weboldalának leírása szerint kevés környékbeli település büszkélkedhet azzal, hogy földrajzi fekvése olyan kedvező, mint a szlovákok lakta Piliscsévé, mert három oldalról hegyek koszorúzzák. Erdeiben csermelyek, romantikus szakadékok, barlangok (Csévi-barlang) várják a kirándulni vágyó turistákat. Vadon termő gyümölcsök, gyógynövények, gazdag gombalelőhelyek kínálják magukat a barangolást kedvelőknek, jelentős vadállománya pedig a vadászok paradicsoma a környéken. Imre is úgy gondolta, hogy aki egyszer ellátogatott Piliscsévre, az szeretne örökre ott maradni ezen a csodálatos településen.

Itt, a Csévi-barlangban nézték át először alaposabban a zsákmányt. Meg voltak elégedve. Boldogok voltak. Szeretkeztek. Imre a barlang falának nyomta Esztert és vadul magáévá tette. Markolta a fenekét, csókolta a mellét. Végül akkorát élveztek, hogy a sikolyuktól a barlang majdnem összedőlt. Úgy feküdtek le aludni a hűs barlang biztonságában, hogy felvették magukra a rabolt cuccot: az órákat, az ékszereket, a napszemüvegeket, az öveket. Az volt a terv, hogy másnap elmennek gombászni, és megkóstolják a vadon termő gyümölcsöket. Kéz a kézben feküdtek, amikor Imre még egy nagyot üvöltött elégedettségében. Így haltak meg.

Az üvöltéstől a barlang rájuk omlott.

©Vég Márton