Hideg volt, szállingózott a hó, de egy kicsit sem bántam. Boldog voltam, hiszen nemcsak az év, számomra legszebb időszakába léptünk, hanem aznap ünnepeltem a kézműves csokoládé boltom ötödik évfordulóját. Hatalmas öröm volt számomra, amikor végre megnyithattam, hiszen sok tanulás és munka csodálatos eredménye. Valamikor cukrásznak tanultam, ugyanakkor a tanáraim gyakran mondogatták, hogy egy művész veszett el bennem. A kettőt szerettem volna ötvözni úgy, hogy a munkám és minden egyes alkotásom valahogy engem tükrözzön. Így jutottam el odáig, hogy egy napon elkészítettem egy teljesen egyedi bonbont a saját receptem alapján, az elsőt pedig sorban követte a többi… úgy éreztem, végtelen ötletem van, és hatalmas lelkesedéssel alkottam. Pedig akkor még egy kicsi, kellemes, de nagy forgalmú cukrászdában, alkalmazottként dolgoztam. Minden egyes nap alig vártam, hogy hazaérjek és végre a saját konyhámban, a saját receptjeim alapján készíthessem az apró, ízletes csodáimat. A receptjeimet rendszerint feljegyeztem, gyakran éjszakába nyúlóan tevékenykedtem. Ilyenkor nem sokat aludtam, de sohasem éreztem magam fáradtnak, hiszen az álmaimat követtem. Gyakran elképzeltem, hogyan mutat majd az üzletem neve kivilágítva az üzlet ajtaja fölött és milyen lesz bent a dekoráció, a hangulat. Megható volt számomra a gondolat, hogy immár ötödik éve az álmaimat élem.

Ezzel a kellemes érzéssel léptem be aznap az üzletbe. Üdvözöltem a munkatársaimat, akik az eladótér mögött, egy szépen berendezett műhelyben szorgoskodtak a receptjeim alapján. Van néhány tehetséges alkalmazottam; igazán hálás vagyok azért, hogy immár ezt is megengedhetem magamnak. Így teljes mértékben átadhatom magam a vezetői feladatoknak és az új receptek kitalálásának. Gyorsan egyeztettük, mikor és hogyan ünnepeljük meg ezt a csodás napot, aztán az eladótérbe siettem.

Miközben a nyitás körüli teendőkkel voltam elfoglalva, egyszer csak jelzett a telefonom. Üzenet érkezett. Érdeklődve nyitottam meg, hosszan néztem, mint aki nem hisz a szemének. Meglehetősen nagy összeg érkezett a céges bankszámlámra. Aki utalta, számomra teljesen ismeretlen volt, ráadásul külföldi. Arra gondoltam, hogy téves tranzakció történt, bár tudom, hogy az ilyesmi szinte lehetetlen… talán azért mégis megeshet. Éppen arra készültem, hogy visszautaljam a pénzt a feladónak, amikor a közleményre vándorolt a figyelmem. Rövidítések, számok, mennyiségek… néhány pillanatig úgy éreztem, hogy mesebeli rejtéllyel állok szemben. Halványan elmosolyodtam… karácsonytájt jól jön egy kis varázslat, na de azért mégis…

Szó se róla, szeretem a misztikus történeteket, de inkább könyvekben, filmekben szeretek találkozni velük. Aztán egyszer csak, a pillanat tört része alatt rájöttem arra, amihez hozzáértő szemre volt szükség. A közleményben rövidítések és számok, mennyiségek formájában valójában egy különleges csokoládé receptje szerepel, megadva azt is, hogy milyen határidőre szeretné a megrendelő.

Gyorsan megnyitottam az e-maileket, majd gondosan átnéztem az előző napi postát, hátha érkezett üzenet vagy kísérőlevél a pénzösszeg mellé, de nem. Szokatlan módja a megrendelésnek… gondolkodásra késztetett. A kirakathoz sétáltam, az ott kiállított árumintákon keresztül figyeltem a hóesést. Először ridegnek éreztem az egész helyzetet… még csak egy kedves szó, egy „kérem”, vagy egy „köszönöm” sem érkezett a titokzatos személytől… csak a pénz és a közleményben szereplő, szinte kódolt kommunikáció. Aztán egyszer csak felnevettem; miért is ne? Micsoda kaland! Nincs vesztenivalóm, hiszen az összeg az egész anyagköltséget és a munkadíjamat is bőségesen tartalmazza. Úgy döntöttem, hogy ezt a csokoládét én, magam készítem el, a különleges hozzávalókat, csomagoló anyagokat is én szerzem be. Volt egy olyan érzésem, hogy ez is része a kérésnek, hiszen a közleményben írtak megfejtéséhez tényleg nagy hozzáértésre volt szükség. Akcióba is lendültem.

Napok múlva már az utolsó simításokat végeztem, amikor nem sokkal zárás előtt besétált valaki; hátul, a műhelyben is hallani lehetett a bejárati ajtó fölé helyezett csengő csilingelő hangját. Gyorsan letettem, ami éppen a kezemben volt és kisiettem az eladótérbe. Az egyik barátomat vártam, aki ajándékot szeretett volna vásárolni a hozzátartozóinak, előre be is jelentkezett. A férfi viszont, aki belépett, ismeretlen volt számomra, mégsem igyekeztem azonnal vissza a műhelybe. Köszönés helyett biccentett és enyhén meghajolt; a mozdulata udvarias, tiszteletteljes volt. Körülnézett, szinte mindenre vetett egy gyors pillantást, még a műhely kicsi ablakára is, amin keresztül a vevők némi bepillantást nyerhettek a munkánkba.

Mielőtt elment, megállt előttem (végig ugyanazon a helyen maradtam, mint akit megbabonáztak), és hosszan a szemembe nézett. Úgy éreztem, ha egy film vagy regény szereplője lenne, egészen biztosan ő lenne az, akiről a történet vége felé kiderül, hogy mégsem gonosz. Halvány derű futott át a férfi arcán, mintha megérezte volna, hogy mire gondoltam. Újra biccentett, meghajolt, majd sietősen távozott, hosszú kabátja libbenve követte.

Visszasétáltam a műhelybe, lassan leültem egy székre. A hazafelé induló kolléganőim nem sok figyelmet fordítottak rám, nevetgélve beszélgettek a karácsonyi terveikről, gyorsan elköszöntek tőlem, majd távoztak. Valószínűleg azt hitték, hogy csak elfáradtam a sok munkától. Ott maradtam egy kis ideig a széken, a már elkészült, gondosan becsomagolt, illetve a még csomagolásra váró csokoládék társaságában. Vajon ki lehetett az a férfi? Miért jött be, ha nem akart vásárolni? Talán azért nem vásárolt semmit, mert nem találta meg, amit keresett? Kérdések sokasága merült fel bennem tudva, hogy a válaszokat valahol az örök rejtélyek könyvében lehetne megtalálni, ha létezne valahol ez a könyv… Felálltam, a laptopomhoz sétáltam. Talán a közelgő karácsony váltotta ki belőlem a mesés gondolatokat. Ellenőriztem, hogy milyen határidő került a múltkor utalt pénzösszeg mellé és megállapítottam, hogy időben vagyok.

Kiegyensúlyozottan, jól haladtam a munkával, időben el is készültem. Bárki, aki csak látta, csodájára járt, hogy milyen egyedien fantasztikus a csomagolása, hát még az íze… aki csak kóstolta, azt mondta, hogy még sohasem ízlelt hasonlót. A bökkenő csak az volt, hogy bár tartottam a határidőt, nem tudtam, hogy pontosan ki és mikor érkezik az áruért, hiszen még szerződésünk sem volt… Igazi kalandba kezdtem, amikor úgy döntöttem, hogy megalkotom a kérést, ráadásul annak a lehetőségét sem zárhattam ki, hogy tévedtem a közleményben írtakkal kapcsolatban.

A nap vége felé, nem sokkal zárás előtt megint a hóesést csodálgattam; igazi telünk volt. Kezdtem úgy érezni, hogy minden csak az én fantáziám terméke; a kódokba foglalt titkos recept a közleményben, a mennyiségek, a határidő… és akkor egyszer csak megszólalt az a kedves, csilingelő hang az ajtó felett és belépett rajta ugyanaz a férfi, aki a múltkor szintén zárás előtt nem sokkal lepett meg. Ezúttal hozzám sietett, bemutatkozott (bár külföldi volt, felismertem a nevet, ez szerepelt a rejtélyes utalás mellett), majd hosszas mesélésbe kezdett. Elmondta, hogy nagy rajongója a természetnek, a gyógynövényeknek és illóolajokat állít elő. Ezeket a lenyűgöző illatú olajokat a természet kincseinek, ajándékainak tekinti. Amikor először erre járt, nemcsak az üzletemet látta, hanem engem is. Éppen a kirakatot rendezgettem és szinte az arcomra volt írva, hogy mennyire szeretem a hivatásomat, mert ez már hivatás… egy-egy cseppnyi, ízekbe foglalt boldogságot, szeretetet rejtek minden csokoládéba, hozzásegítve ezzel az ajándékozót ahhoz, hogy ezen keresztül fejezze ki az ő szívében rejtőző érzelmeket. Ő pedig szerette volna kideríteni, hogy létezik-e valaki, aki a mesterségbeli tudására, az érzékszerveire és a megérzéseire támaszkodva megérti az ő titokzatos üzenetét.

Boldog mosollyal állapítottam meg, hogy milyen jó, hogy éppen úgy, ahogyan a kezdetekben, a kis cukrászatban, alkalmazottként, most is hittem magamban. Kiderült, hogy az üzenet minden apró részletét megértettem, a munkám eredménye tökéletes lett. Ráadásul ez az igazán fantasztikus kaland csak az első lépés volt az igazi, nagy sikerek felé; azóta már több üzletem van, külföldön is ismert márkám, mellettem pedig valaki, akivel együtt kreáljuk az élet édes ízeit, esszenciáját…