Corvin Mesar: Notebookom már van

Szerző: | Blog, Szórakoztató irodalom, Tervezd meg az életed

Becsült olvasási idő: 4 perc

A történet a Tervezd meg az életed! pályázatunkra érkezett.

“Az élet az, ami történik velünk, miközben nekünk más terveink vannak.”
John Lennon

 

Szeretnék híres és sikeres író és költő lenni.

Most persze azt kellett volna írnom, hogy egész életemben ezt szerettem volna elérni, de hát az a helyzet, hogy nem.

Kiskoromban híres focista és régész akartam lenni. A gyermekkorban az a szép, hogy elég csak álmodni, és nem kell valószínűségszámítást végezni az uzsonnaszünetben.

Aztán úgy gondoltam, hogy térképész leszek, mert imádtam a topográfiát, és általános iskolában mindig hibátlan ötöst szereztem a földrajzdolgozatokra. Később a gimnáziumban kiderült, hogy ehhez komoly matematikai és geometriai ismeretek szükségesek. Oké, akkor ezt is buktuk, újratervezés.

Mivel közbiztonsági tagozatra jártam, megtetszett a gondolat, hogy nyomozó leszek. Egyszer eljött egy előadást tartani az akkor még Rendőrtiszti Főiskoláról egy rendőrtiszt, aki többek között azt is említette, hogy nagyon magasak a felvételi követelmények, ezért csak nagyon keveseknek van esélye bejutni. Kamasz fejjel úgy voltam vele, ha egy rendőr mondja, akkor biztos úgy is van. Maradjunk annyiban, hogy a közoktatás akkor (sem) az a közeg volt, amely arra inspirálta volna a fiatalokat, hogy a legmagasabb csúcsok megdöntésére tegyenek kísérletet.

A ceruzát tehát kivettem a fülem mögül és jó vastagon húztam át a nyomozóságot, bele is tört a grafithegy…

Mondjuk itt azért sikerült menteni valamit az utókornak, mert felnőttfejjel elvégeztem egy magánnyomozói OKJ-s tanfolyamot. Jobban belegondolva nagyszüleimmel imádtam a Magnumot nézni. Lehet, hogy tudat alatt Hawaiira és piros Ferrarira vágytam?

Hát ezekből se lett semmi. Lehet, hogy az utókor ezért még hálás lesz.

Aztán eljött a felnőttkor. Na, ott aztán ennél sokkal több minden lett és még több minden nem.

Szóval úgy kezdtem, hogy szeretnék híres író és költő lenni.

Annyi történet, ismeret, tanulmány kering a fejemben, hogy arra gondoltam, elkezdem ezeket leírni, mielőtt a szellemi hanyatlás elkezdi formattálni a winchestert.

Ha már az élet nem úgy alakul, ahogy mi tervezzük, akkor a megoldás az, hogy kell egy olyan helyet keresni, ahol a dolgok mindig úgy alakulnak, ahogy azt mi megálmodjuk.

Alkossuk meg a saját világunkat!

Nagyjából két utat látok erre. Diktátor leszel, vagy író. Az utóbbi még mindig könnyebben kivitelezhető és több idő áll a rendelkezésedre.
Egy szimpatikus világot felépíteni hosszú távon is kifizetődő, mert sok albérletet ki lehet adni.

És hát az íráshoz nem kell semmi.

Jó, hát mostanában mondjuk legalább egy notebook nem árt, de hát az már elég sok ember számára elérhető.

Oké, kell social media is, és aktív jelenlét. De hát manapság ki az, aki nem ott éli az egész életét?

Szükség van még arra is, hogy jól írj. Manapság már több tucat élő és online írókurzust lehet elvégezni, ezen mindenki túl van, szóval most már mindenki kiválóan ír. Soha nem volt annyi író, mint manapság. Ami érthető, hiszen soha nem volt annyi csodálatosan értékes ember, mint a mai korban.

Jó, akkor ez pipa, lássuk, mi van még!

Valahogy a marketinget is meg kéne érteni, meg tanulni, mert a könyveket el is kellene adni. Legalábbis az elején, mert később úgyis a kiadó meg a managerem fogja végezni az ilyesmit, amíg én a hegyekben lévő faházamban írom a következő regényemet.

A következő lépcsőfok a rangos hazai díjak és elismerések lesznek. Mivel a kiadványok nagy eladási számokat fognak produkálni, a szakma is kénytelen lesz meghajolni a teljesítmény előtt.

Miután az itthoni homokozót kinőttem, már nagyban építeni kell a külföldi karriert is, így a hazai kiadók sorban fognak állni, hogy idegen nyelvre is lefordítsák és kiadják a könyveimet. A siker elkerülhetetlen, hiszen a zsenialitást nem lehet feltartóztatni.

Következő pont a listán: a nemzetközi díjak, elismerések, a világ legexkluzívabb könyves eseményeire való meghívások.

Ja, és közben elfelejtettem leírni, hogy ezen a ponton már Hawaiin élek egy tengerparti villában, és piros Ferrarival közlekedem. Nem mintha tetszene, inkább csak nosztalgiából.

Azon túl, hogy az ötórai teámat kortyolgatom a tengerparton, és közben kevéssé ismert Verdi operákat hallgatok, már csak az értesítést várom, hogy melyik évben vehetem át az irodalmi Nobel-díjat.

Tulajdonképpen az összes korábbi tételen csak túl kellett esni valahogyan, hogy a lényeget fel tudjam mutatni.

Készen vagyok. Most, hogy felértem a csúcsra, végre azt csinálhatok, amit akarok, és nem kell tovább ilyen időrabló dolgokkal foglalkoznom.

Igazából az egész út csak azért tart ilyen sokáig, mert van egy csomó rosszakarója az embernek. Irigye, gáncsoskodója. Mindenki jön a saját hülyeségeivel.

Az idősebbek be akarnak törni, és a saját idejétmúlt elképzeléseikkel traktálnak. Féltik a széküket, a kemény munkával megszerzett presztízsüket és azt a rengeteg időt, amit fiatalon azzal töltöttek, hogy azt fürkésszék, hogy kivel kell kávézgatni azért, hogy bekerüljenek a nevesebb folyóiratokban.

A fiatalok meg még nem értik a művészetedet, meg nem is különösebben érdekli őket.

Az irigyek meg nem bírják elviselni, hogy jobb vagy náluk. Mondjuk nem értem, hogy ők hol akadtak el a csekklistában, hiszen egyszerűen le van vezetve.

A kiadókkal is elég sok a harc, főleg az elején, mert állandóan meg akarnak győzni, hogy a könyveddel még dolgozni kell. De hát mit kell még vele dolgozni?! A kézirat le van adva. Amíg ők tökörésznek a kiadással, addig én már írom a következő könyvemet.

A kritikusok is le fognak húzni. Mondjuk ezzel nem kell foglalkozni. Aki tudja, csinálja, aki nem, az tanítja.

A lényeg azonban az, hogy az olvasók értenek! Ők felismerik az igazi tehetséget, és a magas szintű irodalmat. Ők meg fogják venni a könyveimet és eljuttatnak a csúcsra. Ha pedig megjelennek a kritikusok, akkor oda lehet az arcuk elé tolni az excel táblázatot.

Hát valahogy így nézne ki az, amit elképzeltem.

Notebookom már van.

Corvin Mesar

Corvin Mesar

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

e-PUB Irodalmi Kávéház
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.